Az Entek

Ők Középfölde legősibb és legkülönlegesebb lényei, akik tizennégy láb magasak, oldaluk göcsörtösek, testüket mohák és szüre, barna vagy zöld kéregszerű anyagok borítják, akár a fáknak. Ezek az entek vagyis onodonok (Rohanok nevezték így, jelentése: óriás) nevű lények a fákhoz hasonlítanak. Ők Középfölde erdőségeinek őrzői, a fák pásztorai. Az ujjaik olyanok, mint a faágak és a hatalmas lábukon görbe ujj van, amelyek gyökérre hasonlítanak.

Az ent-asszonyok eltűntek. Valaha együtt éltek az entekkel, de míg az entek inkább a fákat és a hegyoldalakat kedvelték, addig az ent-asszonyok a erdő szélén művelték kertjeiket, egyre távolabb kerültek az erdőtől, és egyre ritkábban találkoztak az entekkel. Az Anduin folyó keleti partjára telepítették kertjeiket, de a Sötétség ideje után nyomuk veszett, senki nem látta őket többé. Az a hely, ahol éltek felperzselődött, és Barnaföldeknek nevezték el, az entek pedig azóta is keresik asszonyaikat.

Az ent-asszonyok eltűnésével tehát nem született több enting (ent-gyerek). 

Néhány ent az idők folyamán egyre inkább elfásodott, de voltak olyan fák is, melyek beszélni, mozogni kezdtek, és entekké váltak.

 

Ezekbe sorolható a legbölcsebb és legidősebb ent, Szilszakál, vagyis Fangorn is, aki Fangorn nevű erdőben él. Ő a fákat gondozza, figyeli a különböző népeket, és megpróbálja megtanítani nekik mindazt, amit a növényekről tudni kell. Ezek a nagyon lassan mozgó és gondolkodó entek gyakran Entek Gyűlését vagyis ent-tanácsán vesznek részt. Ezek a gyűlések napokig is eltarthatnak, mert az entek szeretik alaposan megfontolni a beszédüket.

 

 

Ha ők feldühödnek, akkor még a hadseregeket és erődítményeket is elsöprik, senki sem állhat az útjukba. Ezek a Fangorn-erdő népei, miután megtudták, hogy Szauron Vasudvardon gyökerestül kivágatta a fákat, féktelen düh kerítette hatalmukba és megrohamozták Vasudvardot, ahol a fák évszázadok óta éltek nyugalomban és békében.

 

 

 

Vége